Országház
Az építkezés története
A pályázat
Az épület felépítéséről az Országgyűlés törvényt alkotott: az 1880. évi LVIII. tc. alapján tervpályázatot hirdettek 1881-ben.Magyarország számára egy állandó országház építésére több kiváló építész jelentkezett. 1883. február 1-jén a pályázat határideje lejárt, amire tizenkilenc terv érkezett be, a bírálat alapján a kitűzött négy egyenlő díjat az "Alkotmány I.", "Patres conscripti", "Alkotmány II.", "Scti. Stephani regis" jeligéjű terveknek ítélték oda.[2]
- Steindl Imre "Alkotmány I." neogótikus hatású épületterve
- Hauszmann Alajos "Patres conscripti" neobarokkot és neoklasszicizmust sugárzó terve
- Schickedanz Albert és Freund Vilmos "Alkotmány II." együttes alkotása, mely elsősorban az antik építészeten alapult
- Otto Wagner és társai "Scti. Stephani regis" neoreneszánsz pályaműve
Steindl Imre megvalósult terve
Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ez a monumentális épület a bécsi neogótika szellemében épült, világosan érzékelhető rajta Steindl bécsi mesterének, Friedrich von Schmidtnek hatása.[3] Schmidt centrális elrendezésű Bécs-Fünfhaus-i templomát rajnai gótikus stílusban építette, s ennek kupolája nagy hatással volt Steindl Imrére, amikor a budapesti Parlament kupoláját megtervezte.[4]Ugyanekkor Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a 19-20. századfordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen. Az Országház éppen úgy hazánk fővárosát jellemző épületté vált, mint SirCharles Barry londoni parlamentje a brit fővárosnak.[5]
A magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi esztendejében, 1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti épületben az Országgyűlés első ülését.[6]
Az építkezés
Az országház építkezéshez feltételül szabták, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, azaz a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. Az építkezés során átlagosan ezer ember dolgozott, 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel. Maga az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas, alapterülete 17 745 négyzetméter. Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az országgyűlés) és a volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme. Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség található. A Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth térről nyílik. Kívül és belül összesen 242 szobor van a falakon, jeles freskók és festmények is díszítik az Országházat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése